60
2015.09.22. 19:12
60
Hosszú volt az út idáig,
tele széppel, tele jóval,
és persze sok buktatóval.
Meg sem állni hatvan nyárig,
vagy tán százig.
E szám megrémített régen,
ma már tudom, nem kell félni,
bátran kell a jelent élni,
olykor fütyült rám az élet
mégsem félek.
Most, hogy számvetést készítek,
ezer emlék melyek szépek,
persze voltak rosszabb évek,
ám már semmit nem szépítek,
ugyan minek?
Már a tűz sem olyan forró,
megfontolok minden lépést.
Körültekintőbb az érzés
minek célja az a mottó,
élni oly' jó.
Húsz év múlva, sok év múlva,
más valahol messze leszek,
s akik olvassák versemet
vajon megértik, tán tudva,
leszek újra.
De még itt vagyok, s remélek,
hogy érdemes most is várni,
megtörténhet ma is bármi.
Hatvanon túl sem henyélek,
élve-élek.
Budapest, 2015. 07. 19.
|