Döme bácsi létrája (avagy ostromállapot az egri utcában)

Rádiójáték

Narrátor:

Szereplők: Döme bácsi nyugdíjas rendőr

Aranka a felesége

                            Gizi a lányuk

                            Pinyő, Gizi barátja

                            Béla bácsi a házmester

                            Bözsi néni, Béla bácsi felesége

                            Karántai úr a szomszéd

                            Valkainé házi pletykafészek, önkéntes szépasszony

Helyszín Döme bácsiék konyhája.

Nyílik az egyik ajtó, és Döme bácsi jön be, nyomában felesége Aranka. Döme bácsi a hűtőhöz megy és kitárja az ajtaját, hosszan vizsgálja a tartalmát. 

Döme bácsi: Mama hol van a mai napra rendelt söröm?

Aranka: Mi az, hogy hol van? Nem megittad tegnap a részeges Bélával. Itt piált éjfélig ahelyett, hogy a házat takarítaná. Olyan koszos, hogy a KÖJÁL be akarja záratni.

Döme bácsi: A Bélát?

Aranka: Nem a Bélát, a lépcsőházat. Itt voltak és azt vizsgálják, hogy miért ilyen mocskos a lépcsőház.

Döme bácsi. Ja! Aztat én nem látom, mert én lifttel járok.

Narrátor: Gizi és a barátja jön be. Gizi pongyolát visel, álmosan nyújtózkodik, jól látni, hogy nincs a pongyola alatt semmi. Pinyőn egy szál boxeralsó van.

Gizi: Szia anya, csók apus.

Pinyő: Csókolom anyuka. Szia fater, tényleg nincs söröd?

Aranka: Maga nekem ne anyukázzon, és mit lófrál itt egy szál gatyában?

Pinyő: Mibe legyek? Nem aludhatok frakkba.

Aranka: Nem, de gatyába sem aludt, mert egész éjjel a Gizit vinnyogtatta.

Pinyő: Há, mer fiatalok vagyunk, és még bírjuk az iramot.

Narrátor: Béla bácsi a házmester jön be kopogás nélkül a folyosóra nyíló ajtón.

Béla bácsi: Kezeit csókolom nagyságos asszonyom. Szia Döme, nincs egy kis reggeli snapszod? Nini csak nem a fiatalúr is itt töltötte az éjszakát?

Pinyő: Nekem vakersz? Nem tudtam haza menni, mert beletört a kulcs a kapuzárba. A nyomógombot meg egy hónapja leloptam, és azóta nem voltál képes felrakni egy újat.

Béla bácsi: Miért nem csöngetett be a fiatalúr?

Pinyő: Hülye vagy? Még kiengedsz. Így vissza tudtam jönni a Gizushoz.

Gizi: Az ám! Jobb is, hogy nem ment haza az én oroszlán-mackóm. Igaz így csak hajnalban aludtunk el.

Aranka: Mi is kislányom.

Gizi: Mama, csak nem a papa is?

Aranka: Apááád, tőle nyugodtan alszom évek óta.

Döme bácsi: Há persze! Mert amikor közeledek, mindig azzal jössz, hogy fáj a fejed.

Béla bácsi: A nagyságos asszonynak is migrénje van? A feleségem is mindig ezzel védekezik.

Aranka: Mi van nekem? Csak a fejem szokott fájni.

Gizi: Migrénnel védekezik? Az valami újfajta óvszer? Oroszlán-mackóm ezt mi is kipróbáljuk. Na persze, csak ha síkosított.

Narrátor: Döme bácsi félig tölt két vizespoharat pálinkával, majd a házmesterrel koccint és isznak.  Kopogtatnak! Karántai úr és Valkainé jönnek be a Pinyő által sarkig tárt ajtón. Karántai indulatosan köszön.

Karántai úr: Jó reggelt! Béla, a felesége mondta, hogy itt van, mi meg nem tudunk kimenni a házból.

Valkainé: Így van. Azonnal intézkedjen Béla bácsi. Nekem nagyon sürgős dolgom van.

Pinyő: Mi olyan sürgős szépasszony?

Valkainé: Maga engem ne szép asszonyozzon. A múltkor is a lépcsőházban molesztált.

Pinyő: Én-e? Csak a fenekibe csíptem bele.

Gizi: Oroszlán-mackóm, te ki kezdtél ezzel a nővel?

Valkainé: Mi az, hogy ezzel a nővel? Ha tudni akarják én helyezett voltam az alföld szépe versenyen.

Aranka: Tudjuk. Én legalább ezerszer hallottam már. Biztos a lapos idomokat díjazták.

Béla bácsi: És melyik évben volt ez a verseny nagysága, mert én elég idős vagyok, de még nem hallottam róla.

Karántai úr: Hölgyeim fejezzék ezt be, Béla maga meg azonnal intézkedjen. Nem lehet kimenni a házból és nekem fontos tárgyalásom van egy óra múlva. Micsoda vircsaft, hogy a kapunyitó nyomógombot két hónapja ellopták, most meg a kulcsot is beletörte valami gazember. Nem is találok szavakat.

Pinyő: Jobb is Karaokikám, mert lehet magába is, beletörne valami. Amúgy csak egy hónapja lopták el azt a kapunyitó nyomót. Én csak tudom.

Narrátor: Eközben Döme bácsi újra tölt, és Béla bácsival koccintanak, majd kedélyesen iszogatnak, közben nyílik az ajtó és Bözsi néni, Béla bácsi felesége jön be.

Bözsi néni: Béla! Te itt iddogálsz? A fél ház a kapu előtt toporog. A Schluczenbergerné és az Oltványosi úr már fenyegetőzik, ha nem intézkedsz lépéseket fognak tenni.

Béla bácsi: Pont ők? Előbb a közös költséget fizessék be, aztán hőbörögjenek.

Bözsi néni: Igen, pont ők, meg a Balog Lali. Ő kintről veri az ajtót, és azt üvölti, hogy fáradtan haza jön az éjszakai műszakból, és nem tud bejönni a saját lakásába. Azt is üvölti, hogy betöri a kaput.

Pinyő: Na azt kell, és akkor lehet ki-be mászkálni.

Béla bácsi: Aztán miből csináltatnánk meg? A háznak annyi pénze nincs, hogy a lépcsőházban izzót cseréljek.

Aranka: Jobb is, legalább nem látja a KÖJÁL milyen kosz, van.

Bözsi néni: Hol van kosz? Ne mondja már. Hetente felmosok.

Aranka: Talán minden szökőévben.

Karántai úr: Hölgyeim, hölgyeim. Fejezzék már be. Béla maga meg mozduljon már meg. Mire vár?

Gizi: Lehet arra, hogy a törökök elfoglalják a házat, mint az egri várat.

Karántai úr: Csak halkan jegyzem meg az egri vár azon kevesek egyike, amit nem foglaltak el a törökök. Igaz abba mindenki ki-be járkálhatott. Nem úgy mint a mi házunkba. A törökök speciel létrán másztak be.

Pinyő: Na látják milyen művelt az én Gizusom. Aztat is tudja, hogy a törökök ott voltak az egri várnál.

Döme bácsi: Azért csak nem voltak hülyék ezek a törökök. Ilyen ötlet, létrával ki-bejárni. Béla, vidd le a létránkat, odatámasztod az utcai szobátok ablakhoz kívülről, és ott lemászhatnak, ha olyan sürgős nekik.

Béla bácsi: Dömém te egy lángész vagy. De az is szerencse, hogy én meg a földszinten lakom.

Döme bácsi: Bélám! Szolgálunk és védünk. De az valóban szerencse, hogy a földszinten laksz, mert a másodikra tűzoltó létra kellene, tűzoltó, meg nem lakik a házban.

Aranka: Miért nem a ház létráját használják.

Béla bácsi: Azért mert az egyiket ellopták, a másikra meg élő embert fel nem engednék.

Narrátor: Béla bácsi, kitárja a WC ajtót, kiráncigálja a létrát és vállán a létrával, bal kezében egy fél deci pálinkával elvonul. Karántai úr a nyomában. Aranka mérgesen néz körül, látszik rajta, hogy keres valakit, akibe bele köthet.

Aranka: Valkainé, maga nem megy?

Valkainé: Nem vagyok én akrobata. Majd felhívom az uramat, hogy vásároljon be.

Pinyő: Na, ezt megnézem.

Narrátor: Pinyő bevonul a nagyszobába, és az ablakból nézi a fejleményeket, kisvártatva innen kiabál a konyhába:

Pinyő: A fél ház a létrán mászik le. A Sárközy az elsőről, és a Mekcsei úr a negyedikről. Tisztára, mint az egri vár ostroma.

Gizi: Oroszlán-mackóm hallhattad, ott a törökök másztak, és nem ki, hanem be.

Pinyő: Igen, a Törökné is mászik meg a Török úr. Ja, meg a Balogh Lali, és az a török vendégmunkás, de ők befelé.

Valkaié: Igen? A Törökné is? Akkor viszont én is kimászok a közértbe. Tejföl nélkül nem maradhat az én drága uram.

Narrátor: Valkainé elviharzik, nyomában Bözsi nénivel.

Döme bácsi: Arankám, te nem akarsz lemászni néhány üveg sörért?

Aranka: Éééén? Menjen le a Gizi, mégis csak ő a fiatalabb.

Pinyő: Azért csak jó volna, ha anyuka menne le, addig mi kicsit visszavonulnánk.

Aranka: Ne anyukázzon engem, mondtam már.

Narrátor: Aranka lassan összekészülődik és megindul az ajtó felé, közben hangosan morog.

Aranka: Csak, muszáj lemenni, nincs itthon se tej, se kenyér. Döme, te addig csinálj valami értelmeset.

Döme bácsi: Lefekszem egy kicsit. Festeni akartam a budit, de nincs létra.

Aranka: Na, gondolhattam volna, hogy ezért voltál ilyen nagylelkű.

Narrátor: Aranka magában tovább morogva megy ki a lakásból.

Pinyő: Hárman maradtunk. Apuka akkor most visszafekszik?

Döme bácsi: Vissza én. Mi a fészkes fenét csináljak? Sámliról fessem a budit?

Gizi: Apus, ha te visszafekszel, akkor azt hiszem mi is elvonulunk az oroszlán-mackómmal.

Narrátor: Döme bácsi bevonul a szobába. Gizi elindul a másik szoba felé, az ajtóban sejtelmesen földre hullajtja a pongyoláját, és úgy megy be a szobába. Pinyő vigyorogva követi, majd széles mozdulattal húzza be maga mögött az ajtót.

Budapest, 2007. november 09.