�ltem a s�t�tben �s v�rtam a hajnalt.

Hallgattam az erd� ezernyi apr� nesz�t,

Surran� vadak, zs�km�nnyal t�rtek haza.

A kicsiny�t t�pl�l� �si �szt�n vez�reli �ket,

A g�njeikbe k�dolva j�rj�k naponta �tjukat.

V�rtam, hogy a nap el�bukkanjon a hegy m�g�l.

V�r�s koron�ja jelezze, itt vagyok, �letet adok,

B�bor f�nyem t�pl�lta a f�ldet �vmilli�k �ta.

S a f�ld csod�v� fejl�dve, naponta meg�julva,

A vil�gmindens�g legszebb �kk�v�v� v�lt.

�n picinyke porszem �ltem �s elm�lkedem.

A kibuk� nap szemembe s�t�tt, elvak�tott,

S jelezte, megj�ttem egy �j napot k�sz�ntve.

K�sz�nt�tt engem is l�gy melenget� sugar�val,

B�rsonyos f�ny�lel�ssel r�m borult, s betakart.

Elm�lkedem, vajh meddig l�thatom e csod�t?

Tudom csup�n egy villan�s a f�ldi l�tem,

S a nap �jra k�sz�nt ut�nam j�v� embereket.

�ket szint�n megragadja a felkel� nap sz�ps�g,

�lnek mind �n egykor, s elm�lkednek e csod�n.

Budapest, 2006. j�nius 12.