K�k bolyg� halad �tj�n, nem siet, de nem is lass�t,

A term�szet tudja a dolg�t, s eszerint cselekszik.

Napok telnek monoton egyforma ism�tl�ssel,

De b�lcsen megtervezett sok-sok apr� l�p�ssel.

�vmilli�k teltek el, ily’ t�k�lete harm�ni�ban,

Vil�gmindens�gben lebeg�, k�k bolyg� csod�ban.

A tem�rdek id� megalkot� porszemnyi vil�g�t,

Ezernyi �l�l�nynek �letet ad� var�zslatos csod�j�t.

E csod�ban az �llatok egym�sra utalva �ltek,

Csak egy �l� volt ki kevesellte a t�k�letess�get.

Az ember volt, ki e csod�t durv�n megbolygatta,

Mindent a saj�t k�nyelm�nek al�vetve, �talak�totta.

T�kozolva sz�tsz�rta k�k bolyg� minden kincs�t,

S felfalta �vmilli�k munk�j�nak a gy�m�lcs�t.

De vajon, honnan vette ehhez a b�tors�got?

Mi�rt gondolta, hogy � lehet, ki Istent ut�noz?

Be kell ezt fejezni v�gre, am�g nem k�s�!

Figyelni kell arra, milyen lesz majd a j�vend�.

�vmilli�kig itt kell �ln�nk, nem mindegy h�t,

Megtartjuk e csod�t, vagy pusztul�s v�r r�nk.

T�kozl� ember, egy percre �llj meg, �s j�l figyelj,

Term�szet kincseit �vd meg, hiszen �rezned kell.

Amit teszel, azzal a k�k bolyg� lesz elt�kozolva,

Ne akard, hogy unok�inknak, ne legyen otthona.