Gond�z�

�reztem, hogy ma �rnom kell.

Gondolatok t�ncoltak a lelkemmel.

Most, hogy pap�rra lejegyzem ezeket,

�rzem megnedves�tik a szememet.

Nem! K�rlek, ne hidd, hogy s�rok,

csup�n az �rzelem mir�l �rok,

oly’ l�gies �s annyira k�nnyed.

Neked is kicsordulna a k�nnyed.

Ha majd e verset olvasod,

�s a sorokt�l az arcod felragyog.

�rzem, lelkedbe nyugalom k�lt�zik,

amely a b�natod felett �rk�dik.

�rintsen meg az �rzelem!

Ennyi a c�lom csup�n �nnekem.

Megnyugv�s �lj�n ki az arcodra,

gond, �s b�nat �lljon a sarokba.

Budapest, 2011. j�lius 30.