Kar�csonyv�r�

Borong�s mosollyal k�zelg’ az �v v�ge, b�cs�t intett m�r az �sz.

Sokadik kar�csony amit meg�lhettem, s bizony a hajam m�r �sz.

L�tom, amint dideregve j�n Ibolya a kedves szomsz�d l�ny.

Meglepetten n�zem. Egy csokor ibolya van kez�ben t�n?

Zord decemberi hidegben vajon hol n� ily’ sz�p vir�g? �s b�r

pomp�s l�tv�ny e csokor, sz�zszor szebb egy n�, mosollyal az ajk�n.

Amott a b�rc l�b�n�l, reszketve egy ny�l b�jik meg,

S a vad�sz ki a pusk��rt ny�l, vadh�svacsor�r�l �br�ndozik.

Mint feh�r leped� a megvetett �gyon, �gy takarja a h� a t�jat.

Siklik a sz�n! A Mikul�s zs�kja aj�nd�kkal van tele, mit

az apr�n�pnek sz�n, nem csodah�t, hogy ki is �r�l hamar.

A Nap f�ny�t nem sz�ri meg lev�l, mind lehullott, s s�ros avarr� lett.

Kopog a post�s, t�sk�j�ban kar�csonyi lev�l lapul a t�voli kedvest�l.

Tombol a vihar, nincsen er�, mely’ a szelet megzabol�zn�,

�m figyelm�nket lek�ti a nap f�nypontja, mindenkinek egy szelet torta.

A vad vihart csendes d�lut�n v�ltja, s a h�felh�kt�l m�r az �g sem l�tszik.

B�szke m�lt�s�ggal �ll m�r a kar�csonyfa, s sz�z gyertya �g �gain,

Ter�tem az �nnepi asztalt, utolj�ra ker�lnek hely�kre a k�sek,

s igyekszem, rem�lve azt, hogy az aj�nd�koz�sr�l el nem k�sek.

V�g ked�llyel kezem egy poh�r m�z�des bort emel,

s boldog �nnepeket k�v�n mindenkinek, �szinte bar�ts�ggal ML.

Budapest, 2011. november, 29.